Kedvenc ékszerek helyett ezúttal kedvenc gyermekkori ételekről van szó, ezt a meghívós-továbbadós játékot Édua kicsit továbbfejlesztette és ajándékosztással kötötte egybe. Játszom én is, nem csak a török horgolt ékszerszett miatt, amit nyereményként felajánlott, hanem mert olyan jó visszaemlékezni! :)
Jó volt olvasni a többiek blogján is a kedvenceikről :)
Az én kedvenceim és emlékeim:
Az öreglebbencs, öregtarhonya nagy kedvencem volt, amit egy ideig a dédimamám készített a sparhelten kint a faluban, majd a nagymamám, mikor a dédimamám már túl öreg volt. Sajnos már egyikük sem én, dédimamám 97 évet élt meg (pontosan 1900-ban született), nagymamám pedig 2 éve halt meg :(
Felsorolhatnám egyébként a nagymamám összes főztjét nagyjából, szegények voltak és egyszerű ételeket főztek, de azok olyan finomak voltak! És mint a legtöbb nagymamának, a receptek neki is csak fejében voltak meg, így sajnos mióta már nincs velünk, nem esszük azokat az ételeket. Például az öt réteg extravékony tésztalappal készült extrafinom zserbót, amit picike szeletekre vágott, a krumplifutárt, vagy a csigatésztával befőzött ünnepi húslevest. A csigatésztát a nagypapám készítette, nyaranta én is segítettem neki :)
Anyukámnak sem kell a konyhában szégyenkeznie (bár ő mindig szapulja a saját főztjét, nem értem miért!), mindig nagyon finomakat varázsol az asztalra. Amit különösen szerettem a főztjei közül (és nem csak gyerekkoromban) az a rebarbaraleves volt, frissen, savanykásan, a hortobágyi palacsinta (naná), ami nem ünnepi ételnek számított nálunk, de majdnem :) A kedvenc levesem pedig a pirított tarhonyaleves volt (és lesz). Kifinomult, ugye? ;) Még a diplomaosztómra is ezt kértem anyukámtól! No és imádtam még a tojásos nokedlit jól megpirítva, fejes salátával, a kapormártást és fokhagymamártást, amit mifelénk húslevesben főtt húshoz esznek, és a rántott pöfeteggombát, amit ma már nem ennék meg...
Apukám Somogyból származik (anyukám alföldi lány), évente egyszer, nyaranta meglátogattuk a messzimamáékat. Akkor volt ám dorbézolás! Nem csak egy tál dödöllét ettünk meg (fő az egészség, házi tejföllel és pecsenyezsírral leöntve), és tekeredett a rétes is! Főleg a tökösmákos (jaj ha valaki hozna nekem olyat!), ami errefelé Szegeden sütötökkel készül, ami nem olyan jó, de ráadásul nem is olyan az itteni rétes mint a somogyi. Ott a kihúzott rétestésztára mindenhová szórnak tölteléket, nem csak egy sorba, majd feltekerik, a hengert csigaszerűen tepsibe hajtják, leöntik házi tejföllel és megsütik. Ettől belül nagyon puha és szinte krémes lesz a rétes, alul és felül pedig pirult, ropogós, isteni! :D Sajnos ilyen rétest sem ettem már vagy 6-7 éve...
No azt hiszem ennyi elég is volt, ilyen sokat még sosem írtam a blogra... Ráadásul már attól hogy mindezt leírtam, híztam vagy másfél kilót :D Gyertek inkább ti is játszani Éduához! :)
Más téma: Szeretném megköszönni Annának, Marillának és Schnappynak hogy ezt a díjat adományozták nekem! :)
A szabályok szerint 10 bloggernek kellene továbbadni, de mivel a múltkor olyan rossz érzés volt hogy csak 10 blogot választottam ki a 200 közül, amiket olvasok és szeretek, inkább kollektíve mindenkinek továbbadom :)
