Egy több mint 15 éves kreatív álmomat váltottam valóra tegnap este azzal
hogy elkészítettem életem első ezüstgyurma ékszerét. Még középiskolás
voltam amikor először hallottam az ezüstgyurmáról (talán egy Praktika
magazinban olvastam egy cikket róla) és azonnal elkezdtem kutatni utána -
de mivel az egész megyében egyetlen kreatív bolt volt, ahol nem
hallottak erről, internet pedig akkor még nem létezett olyan formában
ahogy most, gyorsan rájöttem hogy ilyet egyhamar nem tudok beszerezni.
Néhány éve újra eszembe jutott, talán akkor már Magyarországon is
kapható volt de mivel elég drága cuccról van szó, csak most engedhettem
meg magamnak hogy vegyek belőle.
Mit mondjak, elég más mint a süthető gyurma (nem csak az ára miatt). Ugyan lassan száradó fajtát vettem, de ez is nagyon-nagyon gyorsan elkezdett csomósodni, kicsit kétségbe is estem :)) Sikerült azért megcsinálni amit akartam, bár utólag rájöttem hogy túl vastag lett, no meg elpazaroltam azzal is egész sokat azzal hogy ragadt a cucc az ujjaimra, a munkalapra, a mintára, a nyújtóra... Nem győztem utána kapargatni ahonnan csak tudtam hogy összegyűjtsem a lehető legtöbbet belőle :D (Szükség is lett rá, egy kisebb darab letört az egyik formából és meg kellett ragasztanom.).
Miután alaposan kiszárítottam (napokig, a biztonság kedvéért, 1 nap is elég elvileg) hazavittem hogy apukámmal kiégessük. Izgultam nagyon nehogy túlmelegítsem vagy túl kevés ideig égessem de úgy tűnt rendben ment. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást miközben az égetés utáni lépéseket, fényesítést csináltam :) A fényesítés után antikoltam is a kész fülbevalókat hogy a minta jobban előjöjjön, de igazából nem vagyok biztos benne hogy így jobban tetszik, lehet hogy leszedem az oxidált réteget mégis. Sajnos az antikolatlan állapotról nem készítettem fotót, de a montázson a bal felső képen az egyik fülbevaló már ki van fényesítve, láthatjátok milyen volt (valamennyire). Nektek hogy tetszenek jobban az ezüst ékszerek, antikolva vagy "natúran"?
Tudom hogy elég messze van az eredmény a tökéletestől (még ha a fotón nem is látszanak annyira a hibák mert kicsik) és a lehető
legegyszerűbb módot választottam -gyűrűvel pl. nem mertem kezdeni, de akkor
is alig hiszem el hogy saját magam készítettem ezüst ékszert. Azt hiszem nem ez volt az utolsó :) De azért jó lenne egy tanfolyamra is eljutni hogy valaki hozzáértőtől eltanuljam a trükköket. Kedves profi ezüstgyurmások, gyertek Szegedre, de Kecskemétig is el tudok menni ha muszáj ;)
Yesterday I did something I've been dreaming of doing since I was in high school - this is when I first read about metal clay. At that time it was impossible to find it in Hungary, until a few years ago, but only now could I afford it (this stuff is really expensive...). So finally yesterday I made my first silver clay earrings and I couldn't be happier with the result- even if I see its flaws and someone who has experience in using metal clay can probably see even more. But I really don't mind, the earrings look almost exactly as I imagined them.
When I started working, I was a bit surprised how different silver clay and polymer clay are, I'm used to the texture of polymer clay so I expected more elasticity instead of this ceramic paste texture that keeps sticking on every surface it touches - my fingers, the working mat, the texture sheet, the roller... I tried to scratch it off and collect the powder but I still wasted a lot (and later i even needed the powder, one of the small pieces broke so I had to fix it). I also realised that the pieces were too thick...And even though I bough the slow drying type, I almost ruined half the clay I bought because I believed what the paper said - that I have about 30 minutes before it dries out. Well, mine started forming lumps after about 5 minutes.
After drying the pieces (for days, just to be sure :D) and sanding them I decided to take them home to fire them with my dad's soldering torch. But it turned out to be too large for my tiny pieces, so I brought them back to fire them with my small kitchen torch. Which turned out to be too small! But whatever, I was too excited to let them be unfired for even an hour more so I used this little one (with a flame of only a half inch...) and it worked OK. I was so happy when I brushed off the white powder and burnished the pieces after firing, I couldn't stop smiling all evening. I antiqued them with liver to bring out the pattern but now I'm actually not sure whether I like them antiqued or shiny. What do you think?
All in all, I'm very happy I tried silver clay and I'm sure it was not the last time :) I will keep reading and learning about this material meanwhile.
.jpg)
